Ezzel a címmel jelent meg egy laboratóriumi kutatásról szóló cikk a National Geographic legfrissebb kiadásában. A műanyagok jelentette globális veszélyt alaposan körbejáró lapszám beszámol a hazai felszíni vizeink mikroműanyag-felmérésének eredményeiről is...

„Százötven éve feltaláltunk egy könnyű, erős, olcsón előállítható anyagot. Évente mintegy nyolcvanmillió tonna kerül belőle az óceánokba, tengerekbe. Előállított mennyiségének jó kétötödét csak egyszer használjuk, aztán rögtön a szemétbe dojuk” – olvasható a National Geographic egyik cikkében. A neves lap júniusi számában nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy összegyűjtse a legfontosabb tudnivalókat a műanyagok globális elterjedésével és kockázatával kapcsolatban. Ahogy a hazai lap főszerkesztője fogalmaz: „a plasztikszennyezés, ha nagy üggyel-bajjal is, tán még orvosolható”.

A júniusi számban ezért áttekintik a rohamos tempóban növekvő műanyagtermelést, bemutatják a Föld tengereinek műanyagszennyezését, az élővilágra gyakorolt hatását, és beszélnek az újrahasznosítás lehetőségeiről.

Ezúttal két magyarországi környezetvédelmi kezdeményezés is helyet kapott a National Geographic-ban. Hankó Gergely, környezetvédelmi mérnök, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének újdonsült ügyvezetője a PET Kupáról beszélt: talán ez az egyetlen olyan kezdeményezés a világon, amelynek résztvevői a környezetszennyező anyagok felhasználásával küzdenek a környezetszennyezés ellen. A PET-hajók versenyét olyan járművekkel bonyolítják le, amelyek úszóképességét teljes egészében a Tiszából kifogott vagy az ártéren begyűjtött, újrahasznosított PET palackok adják.

A National Geographic júniusi számába ezúttal két magyarországi környezetvédelmi kezdeményezés is bekerült.

A PET-kalózok tevékenységéhez szorosan kapcsolódik egy másik hazai projekt is: a WESSLING Hungary Kft. független laboratórium 2016-ban mérte meg először a Tisza mikroműanyag-tartalmát. Az eredmények szerint a Tiszában köbméterenként 4,9 db, 300 mikrométernél nagyobb, de 2 mm-nél kisebb, míg 62,5 db 15 és 300 mikron közé eső részecske található.

A laboratórium munkatársai a lapban elmondják, hogyan keletkezik a mikroműanyag, milyen kockázatokat jelent az élővilágra. A parányi részecskék ugyanis bekerülhetnek a táplálékláncba is, a mikroműanyagokon megtapadó szennyezők (poliaromás szénhidrogének, gyógyszermaradványok) így koncentrált formában jutnak az élőlények szervezetébe.

A laboratórium kutatói nemrég úgy döntöttek, hogy tovább folytatják a hazai felszíni vizek mikroműanyagszintjének felmérését, ezért a hatóságokkal, szakmai szervezetekkel és tudomány-népszerűsítő központtal (OVF, MAVÍZ, PET Kupa, CSOPA) együttműködve az idén megmérik a Duna és mellékfolyóinak a vizsgálatát.

A Parányi Plasztiktalány projekt során a Bükkös-patak, az Ipoly, a Rába és a Duna mikroműanyag-koncentrációját mérik meg. Az eredményekről a mikromuanyag.hu honlaponszámolnak be, ahol hiánypótló módon Magyarországon először tudásbázist is létrehoztak a mikroműanyagokkal kapcsolatban.

Az első eredményekről június végén számol be a Parányi Plasztiktalány projekt.

További cikkek a témában:

Elindult a Parányi Plasztiktalány projekt

Mikroműanyag, az új veszélyforrás
A vezető fénykép a WESSLING Közhasznú Nonprofit kezdeményezésére megvalósult Peti és Petra környezetvédelmi rajzverseny egyik alkotása.