Kevés olyan izgalmas hely van a világon, mint egy laboratórium! Hiszen itt megvalósul az, amire egyéb körülmények között nem lennénk képesek. Vegyünk egy példát: még a legerősebb ember sem képes szétválasztani egymástól két molekulát. Szétroncsolhatja, porrá zúzhatja, elégetheti az anyagot, de az erejével, hatalmával nem tud a szénlánc egyik végéről a másikra helyezni egy Hidroxil-csoportot, képtelen hatezer Celsius fokon, plazmaállapotban vizsgálni az elemek színét, vagy megállapítani a szennyvíziszap nehézfémtartalmát. Ehhez ugyanis a megfelelő körülményekre, gépekre van szükség, de ami még ennél is fontosabb: az emberi elmére, leleményre!...

A laboratóriumi tevékenység legfontosabb eleme: az elválasztás. Ha például meg szeretnénk tudni, hogy mekkora a városban élő férfiak átlagos testmagassága, előbb el kell őket választani a nőktől, és csak utána következhet a mérés! A vizsgálatokkor lényegében ugyanezt az elvet követjük, vagyis az elválasztástechnikát alkalmazzuk, hiszen a mintában is el kell különíteni azokat a vegyületeket, amelyekre kíváncsiak vagyunk. Ez egy rendkívül nehéz folyamat, hiszen a fenti példánál sokkal bonyolultabb esetek is előfordulnak, ilyenkor kell aztán igazán fifikásnak lenni!

A minta útja

Ahhoz, hogy bemutassuk, mi is történik a laboratóriumban, talán a legegyszerűbb módszer végigkövetni a minta útját. A mintát vagy az ügyfelek hozzák be, vagy pedig akkreditált mintavételi eljárás során mi magunk megyünk ki, és a mintákat szabályszerűen, hűtve mi szállítjuk be a laboratóriumba.

A berékező minta vonalkódot kap, elektronikusan iktatjuk a laborinformációs rendszerünkben, ahol minden fontos adatot rögzítünk. A raktárban szakszerűen tároljuk, amíg el nem rendeljük a vizsgálatot. Ez csak többszörös szakmai szűrés beiktatásával történhet.

A konkrét vizsgálatokat megelőzi még a mintatisztítás, a szűrés, a homogenizálás, a bemérés. Ez is egy rendkívül izgalmas terület, hiszen a szárazanyagtartalom mérése történhet például gravimetriásan, a nem kívánatos szennyeződések eltávolítása pedig extrakcióval (folyadék-folyadék, szilárd-folyadék viszonylatban), emellett létezik még a feltárás, a koncentrálás, a dúsítás, amely eljárás során a kívánt anyagot nagyobb töménységűvé tesszük, hogy megfelelően meghatározhassuk. A vízben lévő szerves, illékony komponenseket pedig csapdába tesszük.

A vizsgálatokkor a már említett elválasztástechnikát alkalmazzuk. A mérés általában műszerekkel történik. Ennek nagyobb területei a kromatográfia, a spektroszkópia, az elektrokémiai mérések (potenciamérés), a desztilláció, a titrimetria (oldott anyagok koncentrációmeghatározása folyadékfázisban).

Majd a nyers mérési eredmények kiszámítása következik, ezután az ellenőrzés, a mérési eredmény érvényesítése, az összehasonlítás határértékekkel, az eredmény értelmezése, statisztikai számítások, mérési bizonytalanság feltüntetése, jegyzőkönyvezés, jegyzőkönyv jóváhagyása (ezt – ahogy a többi folyamatot is – csak feljogosított személy végezheti), illetve a minőségirányítási ellenőrzés (akkreditált státusz visszaellenőrzése).

Amennyiben az ügyfél kéri, szakvéleményt is készítünk, a partnerünket pedig az eredményről postai és elektronikus úton is értesítjük.

Ami a mintákat illeti, nos azokat a raktárban már a beérkezésükkor szakszerűen tároljuk, elkülönítve, bizalmas ügykezeléssel, ha szükséges hűtve vagy mélyhűtve. A minták helye a nyilvántartó adatbázisban szerepel, tehát azt is mondhatnánk, hogy nem kell mindegyik hűtőszekrényt kinyitni ahhoz, hogy megtaláljuk. Amennyiben marad minta és az tárolható, visszavisszük a mintaraktárba. Általában 8-10 napot vállalunk tárolásra, de külön kérésre természetesen még tovább is tároljuk. Ha a minta valamilyen okból nem tárolható, akkor a szabályoknak megfelelően selejtezzük.