Egy rendhagyó laboratóriumi vizsgálat története

Amennyiben egy kutató éppen a nemzetközi konferencián tartandó előadását megelőzően talál kullancsot a lábán, az bizony nagy eséllyel vezethet az apró műanyagcsillámok laboratóriumi vizsgálatához. Hogy a két tény között mi a logikai összefüggés, miből áll a csillám, és miért jelent veszélyt a környezetre? Kiderül a Laboratorium.hu legfrissebb összeállításából...

Mikroműanyagokról Velencében

Az ICCE (International Conference on Chemistry and Environment) az egyik legfontosabb olyan esemény Európában, amelyen a tudományos élet, az ipar és a kormányzati intézmények szereplői – többek között a toxikológia, az analitikai kémia, a mikrobiológia, a földtudományok és más kapcsolódó tudományterületek témaköreiben – tanácskoznak.

Az Eurofins környezetvédelmi üzletágának két kollégája, Dr. Bordós Gábor és Prikler Bence is ellőadást tartott nemrég a 2023 júniusában, Velencében megrendezett konferencián, mindketten a Multiparaméteres vizsgálati rendszerek kifejlesztése a mikroműanyagok környezeti hatásainak elemzésére (röviden csak RISK-MP) címre hallgató hazai kutatás eredményeit ismertették két rendkívül érdekes szempontból.

Míg Prikler Bence a Kis-Balaton vízgyűjtőterületéről származó mikroműanyag-mérések eredményeit mutatta be első alkalommal, addig Dr. Bordós Gábor a szennyvíztelepek vizsgálatáról beszélt.

Amint arról nemrég gyakorlatilag az egész magyar sajtó beszámolt: a vizsgálatok során a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézete, az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. szakemberei összesen hétfajta polimertípust azonosítottak az 50-100 µm mérettartományban, amelyek közül a polipropilén- és a polietilén-szemcsék voltak a leggyakoribbak. A tó történetében először nyert bizonyosságot, hogy a különféle mikroműanyagok a Balatonban is jelen vannak – írta nemrég a National Geographic.

Ez alkalommal Prikler Bence a Kis-Balaton mikroműanyag-szennyezettségét mutatta be. A Kis-Balaton természeti „funkciója”, hogy megszűrje - elsősorban a tápanyageredetű szennyeződéseket – még a Balaton előtt, részben ennek is köszönhető, hogy a tó vize szép és tiszta marad. Annak megállapításának érdekében, hogy a tórendszer hasonló funkciót tölt-e be mikroműanyagok szűrése terén, további vizsgálatok szükségesek. Azonban aggasztó az a tény, hogy a legnagyobb mikroműanyag-koncentrációt (196 darab/m3) éppen a területről származó víz Balatonba ömlése elött mérték.

Ugyanebből a hazai kutatásból derült ki az is, hogy a felszíni vizeink mikroműanyag-tartalmának egyik fontos forrásai a szennyvíztisztítók. Dr. Bordós Gábor a velencei konferencián az eredményeket összegezve elmondta, hogy a szennyvíztelepek vizsgálata során a tisztított szennyvízben jelentősen nagyobb a mikroműanyagok koncentrációja, mint a felszíni vizekben.

Amint elkezdte az előadását, minden tekintet a kezét ábrázoló képre szegeződött, amelyet színes csillámok borítottak. A fiatal tudós szándékosan hagyta a kezén a csillámport, ugyanis ezzel is arra kívánta felhívni a figyelmet, milyen sok felesleges tárgyat használunk, amelyekről nem is gondolnánk, hogy egy pillanat alatt elsődleges mikroműanyag-forrássá válhatnak.

Így történt ez vele is: a konferencia előtt észrevett egy kullancsot a lábán, az eltávolításához gyorsan vásárolt egy csipeszt. Csak egyfélét lehetett kapni, – vasárnap reggel 9 óra előtt Olaszországban ehhez is szerencse kellett –, de az jó feltűnő volt, a dobozát vastagon borították az apró műanyagcsillagok, amelyek részben a kezére ragadtak, részben pedig leestek a földre – a dobozon nem sok maradt.

Miért számít elsődleges mikroműanyagnak a csillám?

Amint azt az első magyarországi felszíni vizekben történt mikroműanyag-mérés, a Parányi Plasztiktalány honlapján olvashatjuk: mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb, a környezetbe kerülő műanyagdarabokat nevezik. Természetes vizeinkbe két fő úton kerülhetnek be: a szintetikus szövetből készült ruhák mosásából és a kozmetikai szerekből, valamint a környezetben jelen lévő műanyaghulladékok (például az autógumi, szigetelések) fizikai-kémiai aprózódása útján.

A csillámokról azonban eddig nem esett szó. Talán nem is véletlenül!

A rutinanalíziseik során ugyanis a csillám általában visszaveri azokat az infravörös sugarakat, amelyekkel a mikroműanyagokat vizsgálják, ezért is rejtőzhetett el eddig ez a mikroműanyagtípus, igaz nem teljesen, bizonyos szakmai fórumokon ugyanis már beszámoltak arról, hogy üledékmintákban számos alkalommal találtak tekintélyes mennyiségű csillámot.

Az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. budapesti tudásközpontjában a két kutató elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy egy másik módszerrel végre félreértést nem tűrően kiderítsék a csillámról: miből is áll valójában. A vizsgálat eredménye alapján a csillámokról 80 százalékos biztonsággal megállapítható, hogy PET-ből, azaz polietilén-tereftalátból állnak, ami nem meglepő, hiszen ez a vegyület a legelterjedtebb műanyagtípusok közé tartozik (ilyen még a hosszú szénláncvázú polietilén - PE, a polipropilén (PP), a polivinilklorid (PVC) vagy éppen a polisztirol (PS).

Az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. már Magyarországon és a régióban is számos projekt során vizsgálta a hazai vizek mikroműanyag-szennyezettségét, új mintavételi módszereket dolgozott ki, sőt még a Földközi tengerből származó mintákat is elemzett. Az Eurofins-nél, a világ legnagyobb laboratróiumhálózatában kiemelt figyelmet fordítanak a kérdésnek, épp nemrég tanácskozott Budapesten egy amerikai, ausztrál, norvég és magyar szakemberekből álló munkacsoport.

A mikroműanyagok az egyik legnagyobb környezetvédelmi kihívást jelentik napjainkban, kutatásuk pedig azért rendkívül fontos, mert – bár rendkívül sokat hallani róluk - egyelőre még a jogi szabályozásukhoz szükséges sztenderdek sem állnak rendelkezésre. Laboratóriumi kísérletek azonban igazolták a parányi plasztikok káros hatását, a szennyezőanyagok megkötődését, illetve azt a tényt, hogy a szerves szennyezőkkel kialakított kapcsolat után azokat koncentráltabb formában juttatják ez élőlények szervezetébe, így még veszélyesebbek.