Új magyar kutatás segíthet a szállítási és tárolási károk csökkentésében

Kutatók almákat és körtéket helyeztek speciális prés alá annak érdekében, hogy megállapítsák: meddig maradnak megfelelő állagúak. Ezzel a módszerrel a gyümölcsök feldolgozása, szállítása és szállítása során keletkező mechanikai igénybevételeket modellezték, előrejelezve, hogy a termények vajon hogyan és mennyi idő alatt mehetnek tönkre. Mindez a WESSLING Tudásközpont által szerkesztett és kiadott Élelmiszervizsgálati Közlemények hamarosan megjelenő tudományos cikkében olvasható majd...

A nem megfelelően tárolt és szállított gyümölcsök tönkremeneteléből tekintélyes gazdasági kár keletkezhet. Ugyanakkor a tároló- és szállítókapacitás lehető leghatékonyabb kihasználása is komoly gazdasági összefüggéseket hordoz.

Az automatizált gépi felismerés – amelyet legtöbb esetben spektrális képalkotási módszerekkel végeznek – napjainkban már hatékonyan el tudja különíteni a sérült terményszövetet az egészségestől, a technológia számára pedig a szabad szemmel nem látható, felszín alatti károsodások észlelése sem jelent akadályt - olvasható Farkas Csaba és szerzőtársai (a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatói) dolgozatában.

A módszerrel a válogatáson túl olyan (kamerás) megfigyelést is alkalmaznak, amely a megfelelő szoftver segítségével a paradicsomok érési állapotát is figyelembe veszi, lehetővé téve a szedőrobotok teljesen automatizált működését. Az eredményes felismeréssel a sérült termények könnyedén eltávolíthatók a feldolgozási láncból, így a szükséges kezelési folyamatok után minél több egészséges áru juthat el a vevőkhöz (a nemzetközi felmérések szerint a feldolgozás különböző fázisaiban keletkező veszteségek miatt ugyanis a termények jelentős része már el sem jut a fogyasztókhoz).

Mechanikai hatások a feldolgozás, szállítás során, folyáshatár és töréspont

A nem megfelelő kezelésből adódó ütközések mellett a sérülések zömét a szállítás során kialakuló rezgések okozzák. Azt a terhelési határértéket, amely a sejtszerkezetben bekövetkező mikroszkopikus károsodáshoz vezet – és amely a termény romlását is okozhatja - biológiai folyáshatárnak nevezzük. Bár biológiai anyagként a különböző termények a gyógyulásra, vagy akár a teljes regenerációra is képesek lehetnek, a feldolgozás során alkalmazott mechanikai hatásokat érdemes a biológiai folyáshatár alatt tartani. A határértéket ezen kívül a szabad szemmel is jól látható, nagyobb kiterjedésű károsodás is jelentheti, melyet a szakirodalom töréspontnak nevez. Ilyen roncsolódás esetén a termény már nagy valószínűség szerint véglegesen tönkremegy.

Hogyan határozzák meg a sérülést mértékét?

Farkas Csaba és társai kutatásának a célja a termények kifáradási jelenségének tanulmányozása, valamint az említett sérülési határértékek (biológiai folyáshatár vagy töréspont) és az ezekkel összefüggésben álló tényezők (energiamérleg, anyagtulajdonságok) közötti összefüggés meghatározása. A cél egy sérülési határértékre vonatkozó lineáris egyenlet felállítása, amelyet az ismétlődő nyomóterhelés során mérhető paraméterek figyelembevételével határoznak meg.

Mindehhez a kutatók egy hengeres (lapos felszínű) nyomócsappal terhelik a gyümölcsöket, a nyomóerő tetszőlegesen beállítható a készülékhez fejlesztett szoftveres kezelőfelületen - a gyümölcsök tönkremeneteli határáig. A kutatásban részt vevő Golden almák és Packham körték eltérő terhelési ellenállása miatt különböző nyomóerők beállítására volt szükség.

A kutatásnak tehát a gyümölcsök szállítása és raktározása terén van nagy jelentősége, az energiaszámításokon alapuló belső károsodás megfigyelése új irányokat jelenthet a gyümölcssérülések vizsgálatában.