Figyeljünk oda a veszélyes vegyületekre!

Míg a dioxinok inkább állati, addig a mikotoxinok főleg növényi élelmiszerekkel jutnak a szervezetünkbe, ahol felhalmozódhatnak. Mindkét vegyülettípus veszélyes az emberi egészségre, ezért szigorú határértékek mentén rendszeresen ellenőrzik azokat. Hogyan kerülnek az élelmiszerekbe ezek az anyagok? Milyen módon lehet kimutatni az előfordulásukat? Az idén 30 éves WESSLING Hungary Kft. független laboratórium szakértője válaszol...

A dioxinok általában kémiai vegyületek (például növényvédő-szerek) előállítása során keletkeznek melléktermékként, illetve képződhetnek bizonyos égési folyamatok (ipari tevékenység, hulladékégetés, erdőtüzek) során is – mondta el Vadasi Tamás, a WESSLING Élelmiszerbiztonsági Üzletágának vezetője.

Az agráriumban és az élelmiszerek között főként a zsíros, olajos termékekben és azok alapanyagaiban fordulhatnak elő nagyobb mennyiségben. Az emberi dioxin-terhelés 90%-a élelmiszerekkel jut a szervezetünkbe, ennek zöme (az összes bevitel 80%-a) állati eredetű élelmiszer (hús, tej, tojás, hal). A növények közül a magasabb olajtartalmú növények (repce, napraforgó) jellemzően nagyobb mennyiségben tartalmaznak dioxint, mint alacsonyabb olajtartalmú társaik.

A dioxinok zsírban ugyan jól oldódnak (ezért is fordulnak elő a fent említett növényekben), ám vízben annál rosszabbul oldódó vegyületek. A szervezetből csak kis mértékben tudnak távozni, így ott felhalmozódnak, akkumulálódnak – emelte ki Vadasi Tamás, aki ismertette az Európában hatályos uniós rendelet határértékeit is.

Eszerint az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó határérték 1-20 pg/g, a növényi eredetű élelmiszerekre 1,25 pg/g (zsírtartalomra számítva), amelyből látszik, hogy a határérték megállapításánál figyelembe vették, hogy az adott élelmiszert milyen mennyiségben és milyen gyakorisággal fogyasztják.

Takarmányok esetén uniós és magyar rendeletek egyaránt szabályozzák a termékekben és azok alapanyagaiban előforduló dioxinok és PCB-k felső határértékét. A magyar rendeleti határérték kedvtelésből tartott állatok részére készült takarmányok esetén 1,75 ng/kg. Az EU-ban érvényes takarmányokra és adalékanyagaikra vonatkozó felső határértékeket pedig a 277/2012/EU rendelet szabályozza.

Az élelmiszeripari termelők és azok beszállítói kockázatbecslés alapján kötelesek vizsgálni az érintett termékeiket és alapanyagaikat.

Egy másik vegyületcsoport ugyancsak komoly kockázatot jelenthet az élelmiszerek termelésekor. A mikotoxinok a növényekkel élő mikroszkopikus gombák által termelt másodlagos anyagcseretermékek.

Ezek a gombák olyan vegyületeket állítanak elő, amelyek egy része lehet hasznos is (pl. antibiotikum), más részük azonban az emberekre, állatokra nézve kifejezetten egészségkárosító hatással bírnak: előfordulnak vese- és májkárosító, rákkeltő hatású és hormonháztartást zavaró vegyületek, valamint idegmérgek is – magyarázta Vadasi Tamás.

Fontos tudni azt is, hogy a mikotoxinok nem csak a termelési időszakban képződhetnek, hanem – nem megfelelő körülmények esetében – a szállítás és a raktározás során is – tette hozzá a szakértő.

A WESSLING Hungary Kft-nél például a kémiai-fizikai vizsgálataik között a mikotoxinokat is elemzik. Az elválasztástechnikai módszerek lényege, hogy a mintából homogenizálást követően a szakemberek kivonják a számukra fontos vegyületet, a kivonatot megtisztítják, majd folyadék- vagy gázkromatográfiás eszközön vizsgálják.

A WESSLING Tudásközpont élelmiszer- és takarmányvizsgálatai során megvizsgálja többek között a dioxinokat és a policiklusos bifenileket (dl-PCB, ndl-PCB), a mikotoxinokat,  a növényvédőszer-maradékokat (klorát, perklorát, kvaterner-, ammóniumvegyületek, glifozát, AMPA, screening-), a nehézfémeket, a policiklikus aromás szénhidrogéneket, (PAH-ok), az antibiotikum-maradékokat, az akrilamidot, az atropint és a szkopolamint is.