Ezzel a címmel jelent
meg egy laboratóriumi kutatásról szóló cikk a National Geographic legfrissebb kiadásában. A műanyagok
jelentette globális veszélyt alaposan körbejáró lapszám beszámol a hazai
felszíni vizeink mikroműanyag-felmérésének eredményeiről is...
„Százötven éve feltaláltunk egy könnyű, erős, olcsón előállítható
anyagot. Évente mintegy nyolcvanmillió tonna kerül belőle az óceánokba,
tengerekbe. Előállított mennyiségének jó kétötödét csak egyszer használjuk,
aztán rögtön a szemétbe dojuk” – olvasható a National Geographic egyik cikkében.
A neves lap júniusi számában nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy
összegyűjtse a legfontosabb tudnivalókat a műanyagok globális elterjedésével és
kockázatával kapcsolatban. Ahogy a hazai lap főszerkesztője fogalmaz: „a
plasztikszennyezés, ha nagy üggyel-bajjal is, tán még orvosolható”.
A júniusi számban ezért áttekintik a rohamos tempóban
növekvő műanyagtermelést, bemutatják a Föld tengereinek műanyagszennyezését, az
élővilágra gyakorolt hatását, és beszélnek az újrahasznosítás lehetőségeiről.
Ezúttal két magyarországi környezetvédelmi kezdeményezés is
helyet kapott a National Geographic-ban. Hankó Gergely, környezetvédelmi
mérnök, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének újdonsült ügyvezetője
a PET Kupáról beszélt: talán ez az
egyetlen olyan kezdeményezés a világon, amelynek résztvevői a
környezetszennyező anyagok felhasználásával küzdenek a környezetszennyezés
ellen. A PET-hajók versenyét olyan járművekkel bonyolítják le, amelyek úszóképességét
teljes egészében a Tiszából kifogott vagy az ártéren begyűjtött,
újrahasznosított PET palackok adják.
A National Geographic júniusi számába ezúttal két magyarországi környezetvédelmi kezdeményezés is bekerült.
A PET-kalózok tevékenységéhez szorosan kapcsolódik egy másik
hazai projekt is: a WESSLING Hungary Kft. független laboratórium 2016-ban mérte meg először a Tisza mikroműanyag-tartalmát. Az
eredmények szerint a Tiszában köbméterenként 4,9 db, 300 mikrométernél nagyobb,
de 2 mm-nél kisebb, míg 62,5 db 15 és 300 mikron közé eső részecske található.
A laboratórium munkatársai a lapban elmondják, hogyan
keletkezik a mikroműanyag, milyen kockázatokat jelent az élővilágra. A parányi
részecskék ugyanis bekerülhetnek a táplálékláncba is, a mikroműanyagokon
megtapadó szennyezők (poliaromás szénhidrogének, gyógyszermaradványok) így
koncentrált formában jutnak az élőlények szervezetébe.
A laboratórium kutatói nemrég úgy döntöttek, hogy tovább
folytatják a hazai felszíni vizek mikroműanyagszintjének felmérését, ezért a
hatóságokkal, szakmai szervezetekkel és tudomány-népszerűsítő központtal (OVF,
MAVÍZ, PET Kupa, CSOPA) együttműködve az idén megmérik a Duna és mellékfolyóinak
a vizsgálatát.
A Parányi Plasztiktalány projekt során a Bükkös-patak, az
Ipoly, a Rába és a Duna mikroműanyag-koncentrációját mérik meg. Az
eredményekről a mikromuanyag.hu honlapon
számolnak be, ahol hiánypótló módon Magyarországon először tudásbázist is
létrehoztak a mikroműanyagokkal kapcsolatban.
Az első eredményekről június végén számol be a Parányi
Plasztiktalány projekt.
További cikkek a témában:
Elindult a Parányi Plasztiktalány projekt
A vezető fénykép a WESSLING Közhasznú Nonprofit kezdeményezésére megvalósult Peti és Petra környezetvédelmi rajzverseny egyik alkotása.