A műanyag hulladékok
okozta környezetvédelmi problémák világszerte ismertek, az aprózódásuk nyomán
azonban egy mindezidáig alig vizsgált, nem szabályozott,
globális veszély jelent meg: a mikroműanyagok. Az élelmiszerláncba bekerült és az emberi szervezetben is kimutatható anyagok vizsgálata lehet az első, a
kérdés kezeléséhez vezető legfontosabb lépés. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
tartott tanácskozáson elhangzott, hogy Magyarországon a régióban elsőként hamarosan
megmérik vizeink mikroműanyag-szennyezését - derült ki a Laboratorium.hu összefoglalójából...
Miért veszélyes a
mikroműanyag?
Az évente megtermelt 300 millió tonna műanyagnak csak mintegy 10 százalékát hasznosítják újra, a többi hulladék, a becslések szerint pedig ebből évi több százezer tonnányi kerül a környezetbe. A hosszan tartó és egyre növekvő környezetszennyezés mellett
egyes komponensek sokszor már rendkívül kis koncentrációban is maradandó
változásokat hoznak létre az életközösségek genetikájában, csökkentve a
szaporodási képességet és növelve a mutációk számát. Tovább aprózódva bekerülnek
a táplálékláncba is, felhalmozódhatnak a
magasabb rendű élőlényekben, és a jövőnkre nézve szinte beláthatatlan
veszélyforrást jelentenek.
„Kísérleti
úton bizonyították, hogy egyes műanyag adalékok képesek hormonháztartást zavaró
hatást kiváltani emlős tesztszervezetekben, sőt megjelenésüket már emberek szervezetében is ki lehet mutatni” – mondta el
Dr. Németh Zsolt, a Nemzeti
Közszolgálati Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Kabinete (NKE FFTK) szakértő munkatársa az intézmény által „Vizek és talajok
műanyagszennyezése – időzített bomba?” címmel a témában Magyarországon első alkalommal rendezett szakmai konferencián.
Dr. Hetesi Zsolt, ugyancsak az NKE FFTK
munkatársa a tengerek felszínén úszó hulladékok eltávolításának lehetőségéről
tartott előadásában kiemelte, hogy a pozitív kezdeményezések (Ocean Cleanup
Project) ellenére a mikroműanyagok
hosszú távon egyre nagyobb veszélyt jelentenek a környezetre. Mindennél
fontosabb tehát azok vizsgálata, a pontos határméret meghatározása az eltávolíthatóság vizsgálata során, amelyhez az
NKE-n hidrodinamikai modellt dolgozhatnak ki.

Évi több százezer tonna műanyag kerül a környezetbe, tovább aprózódva pedig akár az élelmiszerláncba is bejuthatnak
Miért olyan fontos a mikroműanyagok vizsgálata?
Egy független laboratóriumhálózat munkatársai az elmúlt években már kidolgoztak egy olyan
módszert, amelynek segítségével az eddig globálisan alkalmazott 300 mikrométeres (µm-es) határ
helyett már 15 µm-ig lehet azonosítani a mikroműanyagokat – emelte ki Bordós
Gábor, a környezeti vizsgálatokat is végző WESSLING Hungary Kft.
projektmenedzsere a mikroműanyagok keletkezéséről, környezeti előfordulásukról
és az azonosítási módszerekről tartott átfogó előadásában.

Új laboratóriumi módszerekkel vizsgálják a mikroműanyagokat. Fotó: WESSLING-csoport.
Bordós Gábor bejelentette, hogy 2017-ben az NKFIH támogatású pályázat
keretében a WESSLING laboratórium és többek között a Szent István Egyetem
együttműködésével 2017-ben elindul a hazai halastavak mikroműanyag-szennyezettségének
felmérése, amely nem csak Magyarországon, de Közép-Kelet-Európában is az első
ilyen vizsgálat lesz. Kiemelte, hogy a szennyezettség további megismeréséhez
elengedhetetlen a folyók felmérése is.
A
mikroműanyagok
Bordós Gábor a Laboratorium.hu-nak elmondta, hogy a Napból érkező ultraibolya (UV) sugárzás hatására a polimerek
láncszerkezete töredezik, ezért a műanyagok idővel apró darabokra esnek szét. A
folyamat végére úgy elaprózódnak, hogy szemmel már nem is láthatók. Ez a
folyamat okozza azt, hogy környezetünkben 5 mm-nél kisebb, ún. mikroműanyagok
fordulnak elő. Láthatatlanul még veszélyesebbek.
|
|
A vizsgálatok és a mérések tehát azért nagyon fontosak, mert
ezek alapján indulhatnak el a szabványosított mintavételi és vizsgálati
módszerek, a globális monitoring programok. Ezután alakíthatnák ki a megfelelő nemzetközi
és országos szabályozást.
Milyen
szabályok vonatkoznak a mikroműanyagokra?
Egyelőre semmilyenek. Legalábbis az
Európai Unióban nem, pedig a tengeri műanyaghulladékok kérdését és a
kozmetikumok mikroműanyag-tartalmát élénk politikai vita övezi – mondta el Dr.
Baranyai Gábor, a NKE FFTK kabinetvezetője. Bár létezik jogi lehetőség az önkéntes
jelölésre (ökocímke), és a kozmetikumok esetében is megalkottak egy egységes
szabályrendszert a termékek forgalomba hozatalára, ebbe a mikroműanyagok azért
nem illeszthetők bele, mert a szabályozást (REACH) konkrét vegyületek
engedélyezésére dolgozták ki, a „műanyag” gyűjtőfogalom itt nem értelmezhető.
Az EU mindazonáltal még az idén törekszik
egy egységes műanyagstratégia kialakítására,
amelyben a fosszilis alapanyaggyártás hulladékgyártáson belüli csökkentését, az
újrahasználat és haszonosítás elősegítését, a műanyag szennyezés csökkentését
tűzi ki célul.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanulmányok
Kabinete (NKE FFTK) által szervezett, „Vizek
és talajok műanyagszennyezése – időzített bomba?” című konferenciája volt az első ebben a témában
Magyarországon rendezett szakmai tanácskozás. Fotó: NKE.
Mikroműanyagok
az élelmiszerekben
Megdöbbentő, de tény, hogy külföldi
vizsgálatok szerint akár 5-110 µm-es részecskék is átjuthatnak a bélfalon, és
kimutathatók a kutya vénákban – mondta el Dr. Zentai Andrea, a NÉBIHmunkatársa az élelmiszerláncba bekerülő mikroműanyagok kockázatáról szóló
előadásában, megnyugtatva a közönséget azzal, hogy csak a legkisebb, 1,5 mikrométernél
kisebb részecskék hatolhatnak be a szervekbe.
Sajnos, erről a területről rendkívül
hiányosak az ismeretek és a humán metabolizmusra való hatásukról semmiféle
ismerettel nem rendelkezünk. Az viszont közismert tény, hogy a hagyományos
csomagolóanyagokból (élelmiszerekkel érintkező anyagok) a vegyületek –
különböző mértékben – bejutnak az ételbe. Minderről már Dr. Szigeti Tamás János,
a WESSLING Hungary Kft.
üzletfejlesztési igazgatója beszélt. Egy tanulmány becslése szerint
élelmiszereinkbe 1 µg/kg szint alatt több mint 50.000 molekula vándorolhat át, a
csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe kerülő vegyületek kimutatása, mennyiségi
meghatározása, a folyamat megfelelő modellezése pedig továbbra is nagy kihívást
jelent az EU-ban az analitikus és toxikológus szakemberek számára.

Pedig
a műanyagok nélkülözhetetlenek!
A műanyagok mindennapjainkban
betöltött immár nélkülözhetetlen szerepét jól mutatják a számok: Magyarországon
2015-ben több mint 1,6 millió tonna műanyagot gyártottak (50%-t exportra), míg
a műanyaggyártás világszinten eléri a 300 millió tonnát. A műanyagok az alap
polimeren kívül elképzelhetetlenek stabilizátorok, lágyítók, égésgátlók,
színezők és egyéb adalékok nélkül, különben nem lehetne ugyanabból az anyagból
a kemény PVC cső vagy a könnyen hajlítható PVC padlólap – hangsúlyozta Dr. Menyhárd
Alfréd, a BME Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszékének munkatársa.
Nem csak sokoldalú
felhasználhatóságukat, de ellenállóságukat is az adalékok adják. 2006-os adatok
alapján a legnagyobb mennyiségben felhasznált adalékok az Európai Unióban a lágyítók
(1,5 millió tonna) és égésgátlók (0,5 millió tonna). Tisztázta, hogy a
hormonháztartást zavaró hatással gyanúsított biszfenol-A csak polikarbonát
termékekben található meg, PET palackból kioldódása nem képzelhető el, azonban
ez utóbbiakból a ftalátok
kioldódhatnak.

A Tisza árterében több milliónyi PET-palack halmozódott fel. Fotó: Laboratorium.hu
Éppen ezért is rendkívül
fontos, hogy meginduljon a felszíni vizeink vizsgálata, a mikroműanyagok
szabályozásának kialakítása – értettek egyet a témában első alkalommal
rendezett szakmai tanácskozás előadói és résztvevői: egyetemek, piacvezető
laboratóriumok, ellenőrző hatóságok, civil projektek, szövetségek képviselői.
A témát a szakértők tovább tárgyalják az
április 20-án megrendezésre kerülő „II. Kerekasztal és ötletbörze a tiszta Tiszáért” rendezvényen és április
26-án a Hungalimentária 2017 konferencián és kiállításon, Magyarország legnagyobb élelmiszer-biztonsági tanácskozásán.
A mikroműanyagok független laboratóriumi vizsgálata folyóinkban a PET Kupa környezetvédelmi akció során folytatódhat 2017 nyarán.