A Dunában találták a
legtöbb mikroműanyagot az eddig vizsgált hazai folyók közül: köbméterenként 50
részecskét. A Parányi Plasztiktalány projekt során egy független laboratórium
és partnerei a Tisza után megmérték a Duna és mellékfolyóinak
mikroműanyag-szennyezését is. Amint arról környezetvédelmi, laboratóriumi,
egyetemi és hatósági szakemberek a WESSLING Tudásközpontban rendezett
projektzáró konferencián beszámoltak: az eredmény sajnos nyugtalanító, de a
mérés csak az első lépés volt, a globális kihívás összehangolt intézkedéseket
sürget...
Nemzetközi kutatások már bebizonyították, hogy
a mikroműanyagok egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen az óceánokban,
tengerekben, kiemelt környezeti, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi
kockázatot jelentve. A WESSLING Hungary Kft. partnereivel együtt az idén
tavasszal azért indította el a Parányi Plasztiktalány (PPT) projektet, hogy a
Duna és mellékfolyóinak mikroműanyagszintjét is megvizsgálják.
A korábbi mintavételek és laboratóriumi
vizsgálatok már felhívták a figyelmet arra: az európai mérésekhez hasonlóan
Magyarországon is feltételezhető, hogy a mikroműanyagok megtalálhatók felszíni
vizeinkben. A Tiszán Dombrádnál a WESSLING mérései alapján a 300 µm-nél nagyobb
műanyagok darabszáma 4,9 volt egy köbméter vízben, a Tisza-tóból származó
mintában pedig 23,1 részecskét találtak. A kimutatott műanyagok jellemzően a
széles körben felhasznált polietilénből, polipropilénből és polisztirolból álltak.

Készülődés a mintavételhez a Dr. Csoma János mérőhajón
Melyik
folyóban mit találtak?
A Parányi Plasztiktalány projekt során először az Ipolyban vettek mintát: 1,7 részecskét mértek egy köbméter vízben.
A viszonylag alacsony mikroműanyag-szint vélhetően annak köszönhető, hogy a
folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól
viszonylag elzártan kanyarog. Az elterjedtebb (pl. polipropilén) és kisebb
mennyiségben gyártott anyagtípusok (például játékokhoz, műszerfalakhoz
alkalmazott akrilnitril-butadién-sztirol, ABS) is kimutathatók voltak.
A Rábában
már jóval több, köbméterenként 12,1
mikroműanyag-részecskét mutatott ki a WESSLING Hungary Kft. Ez akár napi
20,7 millió részecskét is jelenthet. Érdekes, hogy ezek a részecskék nem a
Tisza vízgyűjtőjén is detektált, széles körben felhasznált anyagtípusok, hanem
precíziós alkatrészekhez, elektronikai termékekhez használt anyagok (pl. polyoximetilén).
Hogyan történt a mintavétel?
A
Parányi Plasztiktalány Partnere az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), így a
Rábán az Észak-Dunántúli, az Ipolyon a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság
kollégái segítettek a mintavételi helyszínek kijelölésében, a csónakok
biztosításában. A szivattyúzás közben a csónakot kifeszített kötél mentén
lassan keresztül vontatva lehetővé vált egy keresztszelvény menti mintavétel. A
WESSLING szakemberei a mintavételi helyeken legalább kétezer liter mintát
szűrtek át. A mintavételi módszer folyamatos fejlesztésének eredményeképpen a
jelenleg alkalmazott rozsdamentes szűrőházakban található szűrők már nem csak
300 vagy 100, hanem egészen 60 mikronos nagyságtól képesek befogni a
mikroműanyagokat egyre nagyobb térfogatú minta átszivattyúzása mellett.
A
Dunában volt a legtöbb mikroműanyag!
50
részecske 1 m3 vízben! – így összegezhető a két
dunai mérés eredménye, ami azért is megdöbbentő, mert az eddigi
magyarországi mérések közül kiemelkedően ez a legnagyobb érték. A szakemberek a
Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság segítségével a Megyeri hídtól északra 1 m3
vízben átlagosan 45, míg a déli mintavételi ponton, a Csepeli Szabadkikötőnél
55 részecskét detektáltak. Ez azt
jelenti, hogy a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett. Mindez
a városokra jellemző nagy népsűrűséggel lehet kapcsolatban: a csapadékkal bemosott
szennyezés és a szennyvíztisztító-telepek is a mikroműanyagok jelentős forrásai
lehetnek.
Ami a Dunán azonosított parányi plasztikok
anyagfajtáit illeti: a korábbi hazai mérésekhez hasonlóan a legnagyobb
mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált
polietilén, polipropilén és polisztirol voltak kimutathatók.

Mikroműanyagok a Dunában és mellékfolyóiban (részecske/m3;
2-0,06 mm között).
Mik azok a mikroműanyagok?
A
környezetbe kikerült műanyaghulladékok döntő többsége nem bomlik le,
hanem apró részekre esik szét. A műanyaghulladékok aprózódásából keletkező,
5mm-nél kisebb mikrorészecskéket az 1970-es években figyelték meg először, de
csak a 2000-es évektől kezdődően kerültek fokozottabban a figyelem
középpontjába. Ezeket másodlagos mikroműanyagoknak nevezik, hiszen azok nem
rendeltetésüknél fogva ilyen méretűek. Speciális csoportjukként fogható fel a
hétköznapi életünk során használt tárgyak kopásából eredő
mikroplasztik-szennyezés; az autógumik kopása és a szintetikus szövetből
készült ruhák mosása is hozzájárul a környezetterheléshez. Az elmúlt
években világszerte számos környezeti elemben leírták előfordulásukat. Az
óceánokon és tengerpartokon túl európai tavakban (Garda-tó) és folyókban vett
víz- és üledékmintákból is kimutattak mikroműanyagokat. Ausztriai mintavétel
alapján a Duna mikroműanyag-hozama évi 1500 tonnára becsülhető. A Rajnában 11
mintavételi pont mindegyikében azonosíthatók voltak; legnagyobb koncentrációjuk
az iparvidéken mutatkozott (15-20 részecske/m3). A szennyvízben koncentrálódó
anyagokat a tisztítási folyamat sem távolítja el, jelen vannak az elfolyó
szennyvízben is, így a szennyvíztisztító telepek koncentrált mikroműanyag
szennyezőforrások (100-1500 részecske/m3).
A PPT projekt legfontosabb eredménye, hogy rámutatott: a
mikroműanyagok sajnos egyértelműen megtalálhatók a felszíni vizeinkben.
Míg a
természetvédelmi területeken kanyargó Ipolyban köbméterenként viszonylag kevés,
addig az ipari vidékeken átfolyó Rábában már jóval több és az ipari
tevékenységre jellemző parányi plasztik volt kimutatható, a Dunában azonban
ennek a többszörösét detektálták. A Dunánál az északihoz képest a déli
mérőponton közel 20 százalékkal magasabb értéket mértek, ami a város
koncentrált szennyező hatására enged következtetni.
„A most közzétett eredmények ugyan egyszeri
mérésből keletkeztek, így hosszú távú következtetéseket nem vonha
tunk le
belőlük, az azonban mindenképpen fontos, hogy a hazai vizekben is számítani
kell a mikroműanyagok megjelenésére. Elterjedésük, hatásaik és forrásuk
vizsgálata a jövőben kiemelt jelentőséggel bírhat” – mondta el Bordós Gábor, a
WESSLING Hungary Kft. projektmenedzsere, a SZIE Környezettudományi Doktori Iskola PhD
hallgatója.
A projektet
vezető laboratórium, a WESSLING Hungary Kft. több, mint 25 éve végzi
akkreditált környezeti vizsgálatait Magyarországon – úttörő szerepet tölt be a
mikroműanyagok kutatásában is. Partnerei – az Országos Vízügyi Főigazgatóság
(OVF), Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz), a PET Kupa és a Csodák Palotája –
segítségével végezte el a méréseket, közösen hívták fel a figyelmet az új
globális veszélyre.

A Parányi Plasztiktalány honlapja
A www.mikromuanyag.hu
oldalon nem csak az eredményeket publikálták, hanem hiánypótló tudástárat is
létrehoztak a témában (szószedettel, háttéranyagokkal, szakcikkekkel és
magyarázatokkal).
A
nemzetközi hatáselemzési tanulmányok eredményeiből kiindulva gyanítható, hogy a
Dunai ökoszisztémában káros hatást fejtenek ki a mikroműanyagok, így hosszabb
távon az emberi egészségre is veszélyt jelenthetnek.
Jó
hír viszont, hogy a mikroműanyagok az ivóvízbázisainkra nincsenek hatással.
Amint azt Nagy Edit, a Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára a konferenciára
eljuttatott üzenetében kiemelte, a hazánkban szolgáltatott ivóvíz eredetét
tekintve 96 %-ban felszín alatti vízbázisokból származik, az ivóvizet a
szolgáltatók az általuk karbantartott hálózatokon keresztül juttatják el a
fogyasztókhoz. Ahogyan ezekbe a vízbázisokba az esetlegesen a felszíni vizekben
fellelhető hormon- és gyógyszermaradványok sem jutnak le, úgy a MAVÍZ álláspontja
szerint a mikroplasztik részecskék sem tudnak az ivóvíz kitermelési helyének
közelébe kerülni, hiszen a felszíni vizeink, illetve ezek a vízbázisok nem
érintkeznek egymással. A Magyaroroszágon szolgáltatott ivóvíz tehát kiválóan
megfelel az Európai Uniós előírásoknak és jogszabályoknak, minőségét tekintve
pedig kiemelendő, hogy hazánkban a csapvíz az egyik legszigorúbban ellenőrzött
élelmiszer.
A konferencián élesítették a https://www.laborkaland.hu/ elnevezésű országos online kémiaverseny 2018/2019-es tanévben elstartolt legújabb fordulóját is, amely ezúttal a műanyagokat és a mikroműanyagokat helyezi a középpontba.

A Parányi Plsztiktalány zárókonferencián a mérési eredmények ismertetése mellett szó esett a
mikroműanyagok okozta globális kockázatokról, a magyar hatóságok és vízügyi
szervezetek, valamint az egyetemek munkájáról, tudománynépszerűsítési módszerekről, a művészek
felelősségéről, illetve a laboratóriumi vizsgálatokba is betekintést nyertek az
érdeklődők. Az előadók egyetértettek abban, hogy a mikroműanyagok globálissá váló
problémakörével foglalkozni kell. A hallgatóság megismerte az Országos Vízügyi
Főigazgatóság intézkedéseit a nagyobb méretű műanyagok kiemelésére, a
MAVÍZ kutatásait, a Szent István Egyetem munkatársai által a mikroműanyagok
mikrobiológiai veszélyeiről szóló előadását, a világon egyedülálló szemétszedő
akció, azaz a tiszai PET Kupa eredményeit, a Csodák Palotája környezetvédelem
terén kifejtett tudománynépszerűsítő tevékenységét, valamint egy nemzetközi
művészcsoport, a Universal Sea projektjeit, amelyek során a művészet eszközével
hívják fel a figyelmet a műanyagszennyezés veszélyeire, legutóbb szeptember
végén a Madách téren felállított hatalmas műanyagszemét-labirintussal.
Minderről a Laboratorium.hu következő anyagában részletesen is olvashatnak majd.