Nemzetközi kutatások már bebizonyították, hogy a mikromûanyagok egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen az óceánokban, tengerekben, kiemelt környezeti, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi kockázatot jelentve. A WESSLING Hungary Kft. partnereivel együtt az idén tavasszal azért indította el a Parányi Plasztiktalány (PPT) projektet, hogy a Duna és mellékfolyóinak mikromûanyagszintjét is megvizsgálják.

A korábbi mintavételek és laboratóriumi vizsgálatok már felhívták a figyelmet arra: az európai mérésekhez hasonlóan Magyarországon is feltételezhetõ, hogy a mikromûanyagok megtalálhatók felszíni vizeinkben. A Tiszán Dombrádnál a WESSLING mérései alapján a 300 µm-nél nagyobb mûanyagok darabszáma 4,9 volt egy köbméter vízben, a Tisza-tóból származó mintában pedig 23,1 részecskét találtak. A kimutatott mûanyagok jellemzõen a széles körben felhasznált polietilénbõl, polipropilénbõl és polisztirolból álltak.

Készülõdés a mintavételhez a Dr. Csoma János mérõhajón

Melyik folyóban mit találtak?

A Parányi Plasztiktalány projekt során elõször az Ipolyban vettek mintát: 1,7 részecskét mértek egy köbméter vízben. A viszonylag alacsony mikromûanyag-szint vélhetõen annak köszönhetõ, hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól viszonylag elzártan kanyarog. Az elterjedtebb (pl. polipropilén) és kisebb mennyiségben gyártott anyagtípusok (például játékokhoz, mûszerfalakhoz alkalmazott akrilnitril-butadién-sztirol, ABS) is kimutathatók voltak.

A Rábában már jóval több, köbméterenként 12,1 mikromûanyag-részecskét mutatott ki a WESSLING Hungary Kft. Ez akár napi 20,7 millió részecskét is jelenthet. Érdekes, hogy ezek a részecskék nem a Tisza vízgyûjtõjén is detektált, széles körben felhasznált anyagtípusok, hanem precíziós alkatrészekhez, elektronikai termékekhez használt anyagok (pl. polyoximetilén).

Hogyan történt a mintavétel?

A Parányi Plasztiktalány Partnere az Országos Vízügyi Fõigazgatóság (OVF), így a Rábán az Észak-Dunántúli, az Ipolyon a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság kollégái segítettek a mintavételi helyszínek kijelölésében, a csónakok biztosításában. A szivattyúzás közben a csónakot kifeszített kötél mentén lassan keresztül vontatva lehetõvé vált egy keresztszelvény menti mintavétel. A WESSLING szakemberei a mintavételi helyeken legalább kétezer liter mintát szûrtek át. A mintavételi módszer folyamatos fejlesztésének eredményeképpen a jelenleg alkalmazott rozsdamentes szûrõházakban található szûrõk már nem csak 300 vagy 100, hanem egészen 60 mikronos nagyságtól képesek befogni a mikromûanyagokat egyre nagyobb térfogatú minta átszivattyúzása mellett.

A Dunában volt a legtöbb mikromûanyag!

50 részecske 1 m3 vízben! – így összegezhetõ a két dunai mérés eredménye, ami azért is megdöbbentõ, mert az eddigi magyarországi mérések közül kiemelkedõen ez a legnagyobb érték. A szakemberek a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság segítségével a Megyeri hídtól északra 1 m³ vízben átlagosan 45, míg a déli mintavételi ponton, a Csepeli Szabadkikötõnél 55 részecskét detektáltak. Ez azt jelenti, hogy a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett. Mindez a városokra jellemzõ nagy népsûrûséggel lehet kapcsolatban: a csapadékkal bemosott szennyezés és a szennyvíztisztító-telepek is a mikromûanyagok jelentõs forrásai lehetnek.

Ami a Dunán azonosított parányi plasztikok anyagfajtáit illeti: a korábbi hazai mérésekhez hasonlóan a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilén, polipropilén és polisztirol voltak kimutathatók.

Mikromûanyagok a Dunában és mellékfolyóiban (részecske/m³; 2-0,06 mm között).

Mik azok a mikromûanyagok?

A környezetbe kikerült  mûanyaghulladékok döntõ többsége nem bomlik le, hanem apró részekre esik szét. A mûanyaghulladékok aprózódásából keletkezõ, 5mm-nél kisebb mikrorészecskéket az 1970-es években figyelték meg elõször, de csak a 2000-es évektõl kezdõdõen kerültek fokozottabban a figyelem középpontjába. Ezeket másodlagos mikromûanyagoknak nevezik, hiszen azok nem rendeltetésüknél fogva ilyen méretûek. Speciális csoportjukként fogható fel a hétköznapi életünk során használt tárgyak kopásából eredõ mikroplasztik-szennyezés; az autógumik kopása és a szintetikus szövetbõl készült ruhák mosása is hozzájárul a környezetterheléshez. Az elmúlt években világszerte számos környezeti elemben leírták elõfordulásukat. Az óceánokon és tengerpartokon túl európai tavakban (Garda-tó) és folyókban vett víz- és üledékmintákból is kimutattak mikromûanyagokat. Ausztriai mintavétel alapján a Duna mikromûanyag-hozama évi 1500 tonnára becsülhetõ. A Rajnában 11 mintavételi pont mindegyikében azonosíthatók voltak; legnagyobb koncentrációjuk az iparvidéken mutatkozott (15-20 részecske/m3). A szennyvízben koncentrálódó anyagokat a tisztítási folyamat sem távolítja el, jelen vannak az elfolyó szennyvízben is, így a szennyvíztisztító telepek koncentrált mikromûanyag szennyezõforrások (100-1500 részecske/m3).

A PPT projekt legfontosabb eredménye, hogy rámutatott: a mikromûanyagok sajnos egyértelmûen megtalálhatók a felszíni vizeinkben.

Míg a természetvédelmi területeken kanyargó Ipolyban köbméterenként viszonylag kevés, addig az ipari vidékeken átfolyó Rábában már jóval több és az ipari tevékenységre jellemzõ parányi plasztik volt kimutatható, a Dunában azonban ennek a többszörösét detektálták. A Dunánál az északihoz képest a déli mérõponton közel 20 százalékkal magasabb értéket mértek, ami a város koncentrált szennyezõ hatására enged következtetni.

„A most közzétett eredmények ugyan egyszeri mérésbõl keletkeztek, így hosszú távú következtetéseket nem vonha

tunk le belõlük, az azonban mindenképpen fontos, hogy a hazai vizekben is számítani kell a mikromûanyagok megjelenésére. Elterjedésük, hatásaik és forrásuk vizsgálata a jövõben kiemelt jelentõséggel bírhat” – mondta el Bordós Gábor, a WESSLING Hungary Kft. projektmenedzsere, a SZIE Környezettudományi Doktori Iskola PhD hallgatója.

A projektet vezetõ laboratórium, a WESSLING Hungary Kft. több, mint 25 éve végzi akkreditált környezeti vizsgálatait Magyarországon – úttörõ szerepet tölt be a mikromûanyagok kutatásában is. Partnerei – az Országos Vízügyi Fõigazgatóság (OVF), Magyar Víziközmû Szövetség (MaVíz), a PET Kupa és a Csodák Palotája – segítségével végezte el a méréseket, közösen hívták fel a figyelmet az új globális veszélyre.

A Parányi Plasztiktalány honlapja

A www.mikromuanyag.hu oldalon nem csak az eredményeket publikálták, hanem hiánypótló tudástárat is létrehoztak a témában (szószedettel, háttéranyagokkal, szakcikkekkel és magyarázatokkal).

A nemzetközi hatáselemzési tanulmányok eredményeibõl kiindulva gyanítható, hogy a Dunai ökoszisztémában káros hatást fejtenek ki a mikromûanyagok, így hosszabb távon az emberi egészségre is veszélyt jelenthetnek.

Jó hír viszont, hogy a mikromûanyagok az ivóvízbázisainkra nincsenek hatással. Amint azt Nagy Edit, a Magyar Víziközmû Szövetség fõtitkára a konferenciára eljuttatott üzenetében kiemelte, a hazánkban szolgáltatott ivóvíz eredetét tekintve 96 %-ban felszín alatti vízbázisokból származik, az ivóvizet a szolgáltatók az általuk karbantartott hálózatokon keresztül juttatják el a fogyasztókhoz. Ahogyan ezekbe a vízbázisokba az esetlegesen a felszíni vizekben fellelhetõ hormon- és gyógyszermaradványok sem jutnak le, úgy a MAVÍZ álláspontja szerint a mikroplasztik részecskék sem tudnak az ivóvíz kitermelési helyének közelébe kerülni, hiszen a felszíni vizeink, illetve ezek a vízbázisok nem érintkeznek egymással. A Magyaroroszágon szolgáltatott ivóvíz tehát kiválóan megfelel az Európai Uniós elõírásoknak és jogszabályoknak, minõségét tekintve pedig kiemelendõ, hogy hazánkban a csapvíz az egyik legszigorúbban ellenõrzött élelmiszer.

A konferencián élesítették a https://www.laborkaland.hu/ elnevezésû országos online kémiaverseny 2018/2019-es tanévben elstartolt legújabb fordulóját is, amely ezúttal a mûanyagokat és a mikromûanyagokat helyezi a középpontba.

A Parányi Plsztiktalány zárókonferencián a mérési eredmények ismertetése mellett szó esett a mikromûanyagok okozta globális kockázatokról, a magyar hatóságok és vízügyi szervezetek, valamint az egyetemek munkájáról, tudománynépszerûsítési módszerekrõl, a mûvészek felelõsségérõl, illetve a laboratóriumi vizsgálatokba is betekintést nyertek az érdeklõdõk. Az elõadók egyetértettek abban, hogy a mikromûanyagok globálissá váló problémakörével foglalkozni kell. A hallgatóság megismerte az Országos Vízügyi Fõigazgatóság intézkedéseit a nagyobb méretû mûanyagok kiemelésére, a MAVÍZ kutatásait, a Szent István Egyetem munkatársai által a mikromûanyagok mikrobiológiai veszélyeirõl szóló elõadását, a világon egyedülálló szemétszedõ akció, azaz a tiszai PET Kupa eredményeit, a Csodák Palotája környezetvédelem terén kifejtett tudománynépszerûsítõ tevékenységét, valamint egy nemzetközi mûvészcsoport, a Universal Sea projektjeit, amelyek során a mûvészet eszközével hívják fel a figyelmet a mûanyagszennyezés veszélyeire, legutóbb szeptember végén a Madách téren felállított hatalmas mûanyagszemét-labirintussal.

Minderrõl a Laboratorium.hu következõ anyagában részletesen is olvashatnak majd.