Mi a helyzet az
E-számokkal? Mindegyik étel, amelyben van ilyen: káros, rossz? Vagy csak
pánikhangulatot keltenek az álhírekkel, kihasználva, hogy az emberek általában
nem jártasak a kémiában? A Laboratorium.hu szakmai szemmel ad választ a
mindannyiunkat nyugtalanító kérdésekre...
Valóban vannak olyan anyagok,
amelyek túlzott fogyasztása okozhat problémát, ahogy az étel egyes összetevőire
is lehetünk allergiásak. Még a szakembereknek sem könnyű azonban eligazodnia a hírdömpingben,
amelyben egy laikus végleg elveszik. A szövegkörnyezetből kiemelt
félinformációk során kialakult tévhiteket pedig már nagyon nehéz
megváltoztatni.
Miért van szükség az
E-számokra?
Ennek több oka is van. Egyrészt így a nyelvi különbségeket
kiküszöbölve, egyértelműen lehet jelölni, hogy az adott élelmiszer mit
tartalmaz. Ez lényegesen leegyszerűsíti a gyártók és forgalmazók dolgát is, hiszen
nem kell több tucat nyelven feltüntetni a listát, vagy ugyanennyi címkét tenniük a
termékre. Természetesen a fogyasztó számára is egyszerűbbé válik a vásárlás külföldön.
Másrészt egy adott
méretű címkén csak kevés információ fér el. Minél rövidebben tudunk valamit
leírni, annál kisebb helyen fér el az az információ, amit a terméken fel kell
tüntetni.
Az E-számokat tartalmazó kódrendszerben a termékben jelenlévő adalékanyagokat anyanyelvtől függetlenül és kis helyen,
mindenki számára értelmezhető formában lehet feltüntetni.
Az adalékok a leggyakoribb felhasználásuk szerint rendszerezve, csoportokra osztva kapnak sorszámot.
Ha ennyire hasznosnak tűnik az E-számok használata, akkor
miért kering a témával kapcsolatban annyi tévhit, hiedelem?
Mindenekelőtt ismerni kell az E-számok rendszerét,
felépítését. Ezt követően el kell tudni igazodni a kémiai elnevezések
dzsungelében. Azt a problémát ugyanis, hogy a vegyületeket nem ismerjük fel, egy
újabb nevezéktannal, az E-számos rendszerrel cseréltük fel. A számok nem ijesztőek
ugyan, ám az ismeretünket sem bővítik, csak még egy lépcsőfokot iktatnak be a
megismerés folyamatába.
Az E-számrendszer
felépítése
Az E-számrendszer a nemzetközi INS (International Numbering
System) rendszer része. Európában használatos. Az USA-ban például az
élelmiszer-adalékok ú.n. CFR számot kapnak. Az E-számok és a CFR jelzések
megfeleltethetők egymásnak, ám nem minden CFR-kódnak,
illetve E-számnak van párja.
Az adalékok a leggyakoribb felhasználásuk szerint
rendszerezve, csoportokra osztva kapnak sorszámot. Az E jelet követően minden
esetben egy háromjegyű szám következik. A négy számjegyű, ezres besorolás az újfajta
adalékanyagokat foglalja össze, amelyek nem sorolhatók egyik szabványos
osztályba sem. Jelenleg kilenc fő osztály található.
- az 1-sel kezdődő,
százas (1xx) csoport a Színezékek csoportja
- a 2-sel kezdődő,
kétszázas (2xx) csoport a Tartósítószerek csoportja
- a 3-sal kezdődő,
háromszázas (3xx) csoport az Antioxidánsok és savanyúságot szabályozó anyagok
csoportja
- a 4-sel kezdődő,
négyszázas (4xx) csoport a Sűrítőanyagok, stabilizátorok és emulgeálószerek
csoportja
- az 5-sel kezdődő,
ötszázas (5xx) csoport a Savanyúságot szabályzó anyagok és csomósodást gátló
anyagok csoportja
- a 6-sal kezdődő,
hatszázas(6xx) csoport az Ízfokozók csoportja
- a 7-sel kezdődő,
hétszázas (7xx) csoport az Antibiotikumok csoportja (takarmányoknál
használatos)
- a 9-sel kezdődő,
kilencszázas (9xx) csoport több kisebb csoportot foglal magában mint:
900-909 a viaszok
910-919 a szintetikus mázak
920-929 az egyéb vegyes adalékok
930-949 a gázok
950-969 az édesítőszere
990-999 a habosító anyagok
csoportjait
- Az 1x-sel
kezdődő, „ezres” (1xxx) csoport az
újfajta adalékanyagokat foglalja össze, melyek nem sorolhatók egyik szabványos
osztályba sem.
Az osztályba sorolás alapján már egy laikusnak is lehet
elképzelése arról, hogy egy adott anyag miért is található meg egy
élelmiszerben. Ahhoz, hogy el tudja
dönteni bárki is, mennyire veszélyes az emberi
szervezetre, gyakorlati tapasztalatokra, kutatási eredményekre lehet
támaszkodni.