Egy aktuális, egyre fenyegetőbb kockázatról, azaz a
mikroműanyagokról jelentetett meg cikket az Élet és Tudomány 35.,
augusztus 31-én megjelent számában. A neves szaklapban a parányi
plasztikok keletkezéséről, veszélyeiről, előfordulásukról és a mérési
módszerekről is beszéltek, valamint ismertették a hamarosan záruló
Parányi Plasztiktalány projektet is. Ez utóbbi során október 10-én
hozzák nyilvánosságra a Duna mikroműanyag-vizsgálatának eredményeit...
Az Élet és
Tudomány szerkesztősége egy független vizsgálólaboratórium, a környezetvédelmi vizsgálatokban és a mikroműanyag-mérési módszerek fejlesztésében is élenjáró WESSLING Hungary Kft. munkatársait kérte fel, hogy foglalják össze a téma legfontosabb tudnivalóit.
A neves szaklap felkérésére ismertették a mikroműanyagok
keletkezését, azok veszélyeit, a vizsgálati lehetőségeket, és beszéltek
a nemzetközi, illetve a hazai eredményekről is. Ez utóbbiakban oroszlánrészt vállalt a WESSLING Hungary Kft. is, amelynek szakemberei a tavalyi és a tavaly előtti
vizsgálatok alkalmával már a Tiszában és a Tisza-tóban is kimutatták a
mikroműanyagot.
Magyarország első mikroműanyag-mérése
Az első mérések sajnos nyugtalanítóak voltak, ezért is döntött úgy a
laboratórium, hogy a társadalmi felelősségvállalásának eleget téve
elindítja a Parányi Plasztiktalány elnevezésű projektet, amelynek során a
Dunát és mellékfolyóit vizsgálják meg.
A Parányi Plasztiktalány honlapja
Az első eredmények alapján a Rábában köbméterenként 12,1 mikroműanyag
részecskét mutattak ki, ami azt jelenti, hogy naponta akár 20,7 millió
részecske is leúszhat a folyón. Az Ipolyban valamivel jobb a helyzet,
ott köbméterenként 1,7 részecskét mértek. Ez annak lehet köszönhető,
hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális
behatásoktól mentesen halad.
A PPT projekt során a szakemberek már elvégezték a dunai
mintavételeket is, az eredményeket pedig hamarosan nyilvánosságra hozzák
az eseménysorozatot lezáró konferencia keretében, amelyet október 10-én
rendeznek meg a WESSLING Tudásközpontban.